Az a jó az RSS-ben, hogy mivel a legtöbb oldal támogatja, ezért nagyon könnyű feliratkozni az összes olyan oldalra, amiket rendszeresen olvas az ember. Legyen szó idióta macskákról, szánalmas kockákról, szép csajokról, garfieldről, képregényekről, videókról, blogokról, az ember csak megnyom egy gombot, és automatikusan egy előre beállított gyűjtőhelyen landol.
A kép Allan Young tulajdonát képezi, amit én pofátlanul elloptam és kitettem ide
Épp emiatt azonban könnyű átesni a ló túloldalára is, hiszen az ember figyelmét folyamatosan képes elvonni a sok beérkező új bejegyzés, csajszi, garfield, meg az összes többi hasonló. Egy hét alatt 200 nem olvasott RSS várt rám, ami azért durvának tűnik, mert ez napi átlag 30 új poszt, de vannak olyan oldalak is a listámban, amik naponta 4-5x frissülnek, de az olvasóm csak az utolsó 20-at jegyzi meg.
Ekkor döntöttem úgy, hogy mind a Youtube-os feliratkozásaimat, mind az RSS-eket megkurtítom. Elővettem hát a szekercét, és levágtam mindkettőnek bő két-harmadát, ami után olyan érzés volt, mintha fellélegeztem volna.
Néha a kevesebb több.
Ti mondtátok