A mai napom elég érdekesre sikeredett. Mivel bátyám kiment Angliába, és a gépe természetesen reggel hatkor indult, ezért egy háromnegyed öt órás kelés pont jól indítja a napot. Ezt követte a kikisérés, aztán a "basszus már fél hét, inkább vissza se fekszem" felismerés.

Programoztam hát, egészen pontosan webfejlesztettem. Problémákat problémákra halmoztam, de végül egytől egyig megoldódtak a gondok. Ez ment délutánig, amikor megkaptam az emailt: Elkészült a laptop, mehetek érte.

Négykor indulás, szervíz hatig nyitva. Útközben villamoson olvastam egy olyan könyvet, hogy beszarás (WH40K Gaunt Szellemei 3), a metrón azonban találkoztam egy régebbi (lány) ismerősömmel, akit régebben nagyon kedveltem.

Sajnos ez a találkozás helyére rakott bennem pár dolgot. Habár régen olyasmiket mondott, hogy barátság, meg milyen jó, az egész úton amíg "beszélgettünk", az történt, hogy a) én meséltem, b) én kérdeztem, aztán az ő tőmondatából próbáltam értelmezni valamit. Harmadszori kérdésemre, hogy hová megy, jutott el addig a válasz, hogy "Nyugatinál átszáll egy buszra", és paff. Ennyit erről.

Nyugatitán leszállva gondoltam átsétálok az oktogontól nem messze lévő alma szervízbe, mert gondolkodni jó. Valahol félúton megállított egy olyan 40-50es fazon, "Fiatalember" megszólítással (gyanús), és a következő kérdést tette fel: "Fiatalember, azt szeretném kérdezni, hogy szereti ön az életet?".

Válaszként visszakérdeztem: "Én pedig azt szeretném kérdezni, hogy mit szeretne tőlem?". A fazon rezzenéstelen arccal kérdéssel válaszolt: "Szeretne ön örökké fiatal maradni a paradicsomban a bla bla bla bla?". Mire rávágtam, hogy nem (mivel nem szeretnék örökké fiatal maradni), elfordult, és közben sértődötten kiköpte, hogy "Jó, hát döntésszabadság van".

Anyád.

Ezután a laptop meglett, az legalább simán ment. Mivel tervbe van véve, hogy eladom, ráadásul remélhetőleg hamar, ezért inditványoztam magamnak (és el is fogadtam), hogy felrakjam vatera - teszvesz és társoldalaikra. Van is hozzá tényfékezőm, azonban az egyetlen olyan kártyaolvasót, mely képes xD kártyát enni, azt bátyám elvitte külhonba, szóval kábeles megoldás mellett kell letennem a voksom. A problémát az jelenti, hogy ilyen kábelt nehezebb beszerezni mint egy fluxuskondenzátort.

A kábel egyszerű: USB kábel, ráadásul az a fajta, amit szerintem direkt azért találtak ki, hogy szopassanak engem. Voltam négy helyen, ráadásul fél hatkor kezdődött a körutam:

Számtechbolt: "Hát itt nincs, de menjen át oda és oda, fényképészbolt, biztos lesz." - hát jó, átmegyek..

Fényképészbolt: "Hát itt ilyen nincs, csak rendelésre, de elmehet másik hat helyre, onnan 30-60 perc távolságba." - én még aznap megvettem volna, hatkor meg minden bezár

Hülye bolt: "Van hat csatlakozós mindentvivő csupán 3000 Ft-ért, VAGY kártyaolvasó 3990 Ft-ért, VAGY menjek márkaboltokba" - márkabolt híján és 'ennyit-ki-nem-adok-érte' mentalitással inkább továbbmentem..

Másik fényképsz bolt: "Hát nincs.. Kártyaolvasó, esetleg microSD kártya". Najó, elfáradtam, húzok a 'csába.

Aztán hazajöttem, és majdnem elaludtam a metrón olvasás közben. Laza.