Nem szeretek gyógyszert szedni, mert aképpen gondolkodom, hogy ha a testem nem tudja önmagától legyűrni a mostani bajokat, akkor majd később amikor már az immunrendszerem is eleve gyengülésnek indul, és már rá is szoktattam a gyógyszerekre, akkor annyi idióta bogyót kéne bevennem, hogy egy kiadós ebédnek elmenne, csak azért, hogy a lélegzéssel ne kapjak el valamit.
Ez a többszörösen összetett mondat tökéletesen tökéletesen ábrázolja, hogy miért hordtam el lábon az arcüreggyulladásomat cirka 4 napig anélkül, hogy bármi ellenlépést tennék ellene. Két alkalommal nyúlok csak gyógyszer után: Ha felettébb szükségem van rá (magyarul gyógyszer nélkül meggyógyulni nem lehet, vagy akár sokkal rosszabbá is válhat, pl [magas] láznál), vagy ha nem tudok aludni tőle (legyen ez fogfájás, vagy a mostani esetben az, hogy majd' leszakadt az arcom).
Vasárnap nincs nyitva gyógyszertár, csak ügyelet van, ráadásul pénzem sem volt sok éppen (csak kártyán) amikor mentem hazafelé edzésről (hát igen.. arcüreggyulladással edzeni jó ötlet). Otthon átfutottam a kis gyógyszeres fiókot, és találtam benne Neocitránt! Örültem neki, mert mint anno rájöttem, van benne fájdalomcsillapító is.
Ezt onnan tudtam meg, hogy gyógyszertárban akartam venni neocitránt és valami fájdalomcsillapítót, és közölte a gyógyszertáros néni, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat, mert mind a kettőben van fájdalomcsillapító (ráadásul ugyanolyan), és "túladagoláshoz vezethet".
Rövidre fogva: megittam egyet este, enyhült a fájdalom, reggelre el is múlt az egész. Szuper a neocitrán, áldom a feltalálóját.
Aztán persze az is lehet, hogy azért hat ilyen jól, mert nagyon ritkán nyúlok gyógyszerekhez..
u.i.: a képet az abc.net.au oldalról loptam gugli segitségével
Ti mondtátok