Tegnap, míg vártam egy ismerősömre, találkoztam egy emberrel. Kálvin térnél ültem a California Coffee Company előtt, Hell-t iszogatva, mikor megkérdezte tőlem egy kb 45 éves fazon, hogy magyar vagyok-e. Miután mondtam, hogy persze, azt válaszolta hogy nem olyan biztos az a persze, hiszen ott nagyon sok külföldi jár, de elnézést kért, hogy kételkedett.
Ez az ember jól szituált volt, nagyon szépen beszélt magyarul, nem volt se büdös, se részeg, és mégis. Elmondta a történetét: Fél évvel ezelőttig az MR2 Petőfi rádióban dolgozott, mígnem a Tilos rádióban tett egyik beszélgetése során két, többszörösen összetett mondatát radikálisnak vélték, és elbocsájtották. Elmondása szerint nem volt az, csupán akkor, ha kiveszik a szövegkörnyezetből.
Egyébként bölcsész, fél éve járja a munkaügyi központot (két hetente), és három héttel ezelőtt óta nincs hol laknia. Azt is mondta, hogy ez az első Sziget, amire nem megy ki. Majd megkérdezte, hogy ki tudnám-e segíteni. Volt nálam kb 300 Ft (a maradékot meg épp Hell formájában ittam), de odaadtam neki mind. Lehet, hogy sokat, de az biztos, hogy örült neki, és az is, hogy ételre fogja költeni, nem alkoholra.
Annyira tudom sajnálni az ilyen embereket, de mit lehet tenni... Csak azt remélem, hogy nem fog elzülleni, mint az összes többi, és talál munkát is..
Ti mondtátok