Tackle blogja

Nem szeretem a magyar filmeket, nagyon kevésre emlékszem, ami tetszett közülük. Általában vontatott szenvedésnek érzem őket, és a hiba bennem van.

Nem tetszett a Valami Amerika, sem az Üvegtigris, sem az összes többi magyar film. Nem tehetek róla, nem vagyok a magyar poénokra ráhangolódva.

A régi filmekkel is így vagyok. Nem visz rá a lélek, hogy ilyeneket nézzek. Barátnőm azonban rávett, igaz, két keserves napjába került mire végülis igent mondtam. A kiszemelt film pedig a Zimmer Feri volt, este 11-től kb hajnali fél egyig. Nem bántam meg.

Habár akkor este - talán a fáradtságtól, talán az előítélettől - nem nyűgözött le annyira, másnap reggel már röhögve gondoltam vissza egyes pillanataira. Tipikus magyar baromság, többet el sem tudok róla mondani.

A legjobban a stilizált "gyorsítások" tetszettek, ahol a szereplők lassú alakítását felgyorsították, majd újra alámondták a szöveget, így gyors képi világgal (gyorsan járó szájak, gyorsan fodrozódó víz a háttérben) normális hanggal és szöveggel beszélgettek mindenféléről - ráadásul viccesen is.

Emelett az olyan apró dolgok tetszettek még, mint a csaj, akin minden egyes jelenetben más ruha volt, színben és fazonban egyaránt, illetve az, amikor Magyar Attia levett szemüvege mögött még egy szemüveg lapult.

Pont ezek miatt lett jó a Zimmer Feri szerintem. Odafigyeltek a kis részletekre, emiatt elmerülhettünk benne. Gyakorlatilag kifigurázta önmagát, és ezért lett - legalábbis számomra - élvezhető.

Ezen az élményen felbuzdulva rá fogok telepedni a régi magyar filmekre, és - most átgondolva - az újakra is. Ki tudja.. Lehet, hogy előítéletek miatt nem tetszenek ezek a filmek?