Nemrég egy kommentben fel lett téve a kérdés: hogy ha a konzolokon nem kell telepíteni, akkor PCn miért igen?
Ennek az oka egészen a kezdetek kezdetéig megy vissza. Azt tudni kell, hogy a PC-t nem elsősorban játékra találták ki, sőt, igazából irodai használatra lett fejlesztve. Ebből adódóan és sok más tényezőnek hála szükség volt egy olyan eszközre, ami képes adatot tárolni és megőrizni, azt bármikor írni és olvasni, hiszen amikor dokumentumokat írunk, olvasunk, nyomtatunk, stb, akkor a kártyás / lemezes / kazettás mentési mód nem túl hatékony, sőt, eléggé zavaró használni, amikor csak egy táblázatot szeretnénk lementeni.
Megjelentek a mágneses alapon működő adattározók (winchesterek), amik túl drágák voltak ahhoz, hogy sima játékgépekbe implementálják őket. Drágaságát természetesen az előállítási költség jelentette, a technológia újdonsága, illetve az a tény, hogy nincs szükség játékoknál rájuk. Egy kazettára (Playstation előtti idők) vagy CD-re, DVDre simán ráfértek a játékok, és az összes mentés amit a konzolnak kellett tennie, az a játékállások voltak, amik elfértek “miniatűr” memóriakártyákra (miniatűr egy akkori vinyóhoz képest). Nem volt nagy tárhelyük, de nem is volt rájuk szükség.
Időközben azonban megérkezett a DVD duplarétegsége, nameg a Blu-Ray, párosítva a HD-Ready (xbox) és a full HD (ps3) felbontással, és hirtelen hatalmas mennyiségű adatot kezdtünk el olvasni a lemezekről, amik például az akciójátékok heves üteménél igencsak gyorsan kellettek. Itt jelentett akadályt a lemez olvasásának a sebessége, mert nem tudta elég gyorsan kiszolgálni a képernyőn történő eseményeket, vagyis az egész dolog átviteli sebességében ő lett a leggyengébb láncszem. Megjegyzendő, hogy egy egész CD-t pár másodperc alatt be tudunk olvasni (PS1), míg egy Blu-Ray-t a maga 25-50 gigájával eléggé sokáig tartana.
Dilemma: csökkentsük a játékok méretét/szépségét/mennyiségét/felbontását vagy bármit, aminek hála még mindig képes lesz olvasni a lemezről, VAGY rakjunk be egy azóta igencsak olcsóvá, elég naggyá és viszonylag gyorssá vált winchestert, amiről a lemez mellett szimultán lehet olvasni az adatokat?
A válasz kézenfekvő, főleg ha a konzolok kis memóriáját is belevesszük, amit általában a winchesterre “átugorva” kompenzálnak, virtuális memória címén. Ez (sajnos vagy sem) egy szükséges evolúciós lépés volt a konzoloknál, és kikerülni nagyon nem lehet. A Nintendo-nak sikerült a Wii-vel, emlékezzünk csak vissza, az első Wii-ben nem is volt winchester. Miért? Mert nem akart Full HD-ben kirakni a képernyőre hatmilliárd poligont, így nem is volt szüksége telepítésre. A mentések meg ugyanúgy mentek kártyára.
Ezzel szemben PC-n már adott volt a winchester, úgyhogy arra volt olcsóbb megalkotni a játékokat, nem kellett olyannal szenvedni, hogy a sok-sok floppy lemezt játék közben cserélgessük, stb.
Ti mondtátok